{46.} kiruccanás északra

Pont egy hete érkeztem vissza. Nneem voltam túl motivált az íráshoz, most sem tudom, hol kezdjem..

(mondjuk az elején..?)

Múlt szerdán (máj9) délelőtt Jucikával és két bazi bőröndünkkel nekiindultunk Hamiltonnak (Északi sziget), életem első konduktor meetingjének :))

11 után indult a repülőnk az itteni "gigantikus" reptérről. Bőrönd mérlegelés (egyformák lettek), jegynyomtatás, becsekkolás, kisgépbe be, pápá földfelszíín! Természetesen megint a repülőszárny mellé kaptam/tunk jegyet, így valamire való kép nem nagyon készült - propeller nélkül..

szögletek

kb. 80 perccel később landoltunk Christchurch-ben, ahol volt egy óránk átszállásig. Pont ebédidő volt, úgyhogy megközelítettük az élelmezési részleget, és sikeresen kiszúrtam az othtoni "Vita Juice Bar"-nak megfelelő Healthy Habits nevű helyet, ahol meg is vettem egy bazi bogyósgyümölcsös-sorbetes finomságot. (Olyan sűrű lett, hogy a szívószálon alig jött át, szóval elég lassan fogyott, konkrétan a következő leszállásnál dobtam ki a poharat o:)  )

ennyi is elég a boldogsághoz :)

Itt már közepes méretű géppel mentünk, 1óra 40perccel később landolás Hamiltonban. Még aludtam is, de  az ordító kisgyerek miatt felkeltem :/ sebaj.

Hamiltonban várt ránk Ruth, az egyetlen angol konduktor, elvitt minket a hotelba. Na most a hotelról csak annyit, hogy belépés után először a recepciót láttam meg, másodjára a "web corner" néven futó sarkot, két bazinagy iMac-kel. -.-'

omnomnom

Nagyon szuper volt a hely, attól eltekintve, hogy semmi szellőzési mód nem volt kivéve a légkondit, amit se Juci, se én nem komálunk annyira.. úgyhogy le is lőttük gyorsan, ne zúgjon-fújjon.

a szobánk

na ez meglepett

a szobából

Főnök is jelentkezett, hogy mik a terveink vacsorára (merthogy a centerek managerei is ott voltak a meetingen) úgyhogy aznap együtt is vacsoráztunk. Gyönyörű steak-et ettem, omnomnom (később persze rájöttem, hogy a legnagyobb marhaság marhát enni vacsorára. Szegény gyomrom megszenvedte :( ) Nagyon jól éreztük magunkat.

Eztán gyorsan visszakúsztunk a hotelba (úgy teli voltam, hogy a kúszás a jó szó) és ekkor már megérkezett szinte minden konduktor szerte az országból, meg is látogattuk őket. Hihetetlen, hogy itt a világ végén is ennyien vagyunk és hogy természetesen itt sem tudunk másról beszélni, csak a munkáról.. :) Szuper volt ennyi irányból egyszerre konduktív beszédet hallani, már hiányzott.

Hajnali 1 körül végül is letentéztünk Jucival és aludtunk 7-ig.. szörnyen ébredtünk, szörnyen is aludtunk... baromi meleg és levegőtlenség volt a kondi nélkül, az ágy baromi puha volt, egyikünk sem pihente ki magát.. ráadásul a repülőn kapott nonstop légkondi miatt bedurrant az orrom, fájt a fejem, nyami.

Mindenféle furfangos sms-ezgetés útján megtudakoltam Főnöktől, hogy reggeli van-e a szoba árában, aztán összeszedtük magunkat és lementünk megnézni mi is a reggeli-téma.. Na svéd terülj-terülj asztalkák voltak, jól bereggeliztem és máris jobban éreztem magam. Aztán be is vonultunk értekezni.

A megbeszéléseket és előadásokat a tízórai-ebéd-uzsonna tördelte, mondanom sem kell, hogy mindegyik alkalommal jó nagyot ettem :D

Hihetetlen, mennyire elszoktam az egész napos egy helyben ülés-koncentrálás-intelligensen nézéstől :S De az előadások jók voltak, ez tény. Meg a társaság is :)

Még este elmentünk venni ezt-azt, hatalmasat sétáltunk a hoteltől a Pak'n'Save-ig, az este gyönyörű volt, meleg és zajos, mint Pesten nyáron... Mindenhol kiülős kajáldák, rengeteg élő zene (másfél percre szerelembe is estem egy hanggal), úú ez volt a kedvenc helyem:

némafilm a falon

Este az összes konduktor, manager és mindenki együtt vacsorázott. Ruth (mivel hamiltoni) találta a helyet, kiderült, hogy 2011-ben az ország (NZ) legjobb éttermének választották.. Behoppantunk a taxiba és zsutty a Smith&McKenzie-be!

Voltunk vagy 50-en, úgyhogy alapból mire a rendelést felvették mindenkinél, lement a nap :) De a rengeteg várakozás közben beszélgettünk mindenkivel. Ruth felfedezte hogy Richard O'Brien is az étteremben van, innen kezdve az este fő témája lett, és persze ment a fényképszerzési harc :) A fickó nagyon durva, teveszínű leggingsben volt, UGG csizmát, térdig érő irha-bőr kabátot és vakítókopasz fejet viselt. Csini (google him)

Na szóval jött a vacsora, hatalmas csirkemell hatalmas "hajában sült" (Mama♥) krumplival és mango-salsa-val (nem tudom hogy csinálták de zseniális volt). 

az enyém

Jucié

Persze ekkor is éjfél után értünk haza, de ez az alvás már sokkal jobb volt..

Péntek volt az utolsó nap, ismét reggeli (omnomnom) - meeting-tízórai-előadás-ebéd-előadás-uzsonna-előadás volt a menet, de sajna délután már elkezdtek hazaszállingózni a konduktorok, úgyhogy a végén már nem voltunk túl sokan. 

Mi néhányan úgy voltunk vele, hogy szombaton is maradunk (délelőtt értekezni). 

Jucival nekünk más terveink voltak :) A péntek estét egy backpacker házban töltöttük.

kicsit hippis 

a lila szoba.. a másik narancssárga volt

Ruth visszajött este értünk és együtt vacsoráztunk egy Thai étteremben. (Később kiderült, hogy a thai konyha nem sem a gyomromnak való.. francba.)

tavaszi tekercs, satay csirke

Szombaton tehát összecsomagoltunk, hatalmas küzdelem árán be tudtam zárni a bőröndöm és elmentünk értekezni. Kora délután kaptunk egy fuvart Barbarától Auckland-ig, ott töltöttük a hétvége hátralévő részét Jucival. Autópályán felrobogtunk és gyorsan elszaladtunk a vendéglátóinkhoz. Egy gigggantikus gyönyörű házban voltunk kb. 30 magyar (az aucklandi magyar társaság másnapi bulijára főztek) és senki nem beszélt angolul végre :) Elképesztő, hogy odaállítunk effektíve vadidegenként és szállást, ételt kapunk barátságból.. (Persze azért vittünk magunkkal ezt-azt). 

Alig vártam a vasárnapot... Délután 3-kor indult a gépünk visszafele, úgyhogy az egész délelőtt a miénk volt.. 

Reggel korán összekészülődtünk és vagy 7-en elmentünk a piacra...

..ahol egy magyar kolbász-sütő-hentes fickótól vettünk reggelit, egy másik magyar kürtőskalácsot sütött, meg volt ingyen körte osztogatás, és csomó féle zöldség-gyümölcs.. és volt egy pult, ahol a szivárvány minden színében pompázó makaron-ok voltak!! Na tudtam, hogy itt meg kell állnom.. 

hungarian twisted

heaven

Eztán kaptunk egy újabb fuvart, ezúttal be a város közepébe.. nem igazán van rá szó, mennyire HATALMAS Auckland.. szét van folyva nagyon. Viszont nagyon tetszett, gigantikus yacht-kikötője van, meg ott a Sky Tower, ami a déli félteke legmagasabb építménye (a tv-ben mondták) és rengeteg az ember, és nagy a forgalom.. szerintem Auckland-ben éreztem először, hogy néha jó bemenni a nyüzsgésbe..

Rrrengeteg az ázsiai - nem vicc, minden egyes üzletben ázsiai eladó van. Egyébként is csak vásárlást terveztünkem, a Towerhez nem mentünk el, annyi időnk nem volt.

Fülesnek elcsíptem egy szuper Oakley pulcsit, magamnak újítottam egy ÚjZélandos Starbucks termoszt (winter is coming!) és még néhány apróságot is vettem, de a legkirályabb érzés az egész napban az volt, hogy cirka 19-szer tudtam magamnak nem-et mondani. :D (leginkább azért, mert ebben a fránya munkás életben nincs hova kiöltözni.. - de szó mi szó, néha nehéz volt nemet mondani. NŐK) És megnyugtattam magam fél óra Body Shop-os vacillálás után, hogy nem tudok dönteni, úgyhogy nem veszek semmit. Jól is tettem, mert a kezemre kent eper és másikra kent grapefruit délutánig érződött és egyre rosszabb lett, blöö

Hazafelé nem annyira élveztem az utat, Auckland-Christchurch közt giga Boinggel jöttünk és a szárny mellett zaj volt, meg irtózatos magasra mentünk, és kicsit rázott is.. 

(nap dilemmája: hazafelé ablak mellé üljek-e... ott jól lehet aludni, de ha kinézek, borzalmas tériszonyom lesz... uff.) 

Christchurch után kisgéppel jöttünk (kitaláljátok? igen, szárny mellett... -.- ) és azzal semmi bajom nem volt. Kivéve azt a 20 percet amit az óceán felett repültünk.. viszont a rózsaszín naplemente a távoli mesebeli gyönyörű havas (!!!!!) hegycsúcsok fölött elképesztő volt.. (kár, hogy nem tudtam jót fényképezni..)  

A kisgépen Jucival ráparáztunk, hogy mi lenne, ha leszállnánk és odalent zombi apokalipszis lenne, teljesen izgatottak lettünk, hogy milyen "jó" lenne (ha aztán így vissza tudnánk kapcsolni, hogy köszi, elég volt), de sajnos a város fölé érve láttuk, hogy az autók nem az út közepén állnak, és senki sem zombul az utcán, úgyhogy nincs buli odalent.. :D 

Végülis kiszálltunk, felmarkoltam a bőröndöket, addig Juc hozta a kocsit, zsupsz már úton is voltunk haza... Megpróbáltam Fülit meglepni egy sötétben sunnyogva érkezéssel, de a bestiának működik a zsó-radarja, és pont kinézett amíg kezemben a 20 kilós monstrummal, másikban a makaronnal vergődtem az udvaron :D 

Volt ám nagy örömködés, kölcsönösen élményt cseréltünk, átadtam a pulóvert, én meg kaptam cserébe egy adag muffint Bluff-ból (ott jártak a fiúk szombaton míg mi odavoltunk) ami isteni volt.. 

Júj ez jó hosszúra nyúlt megint :) 

Nagyon nagyon élveztem az egész kiruccanást, Hamiltonban a gépből kiszállva megütött, hogy hány fokkal melegebb van, mint idelent... Hamilton gyönyörű város (nekem), Auckland meg pörgött, ami szintén szuper volt.. Egy dolgot nem szeretek, és az az, hogy sokan oltják Invercargillt, hogy milyen hideg, meg hogy nincs itt semmi. ÉN szeretem, Füli szereti, Juciék is szeretik, nyugi van, a boltban megismernek az eladók, a bankos néni a nevemen szólít és a hűvösebb időt is igenis el lehet viselni... Még szerencse, hogy nem kötelező idelent lakni. 

Alig várom, hogy Fülessel jól bebarangoljuk a szigeteket.. ez a fránya meló ne lenne... jó lenne túristulni egy nagyot :) Na addig is hamarosan jelentkezem újra. 

Ölelést küld

ViláglátZsó