{45.} random agymenés képekkel

hellóóó

először is KÍNA ÖSSZES KAKÁJÁT az egyetlen jóképű okos Öcsémnek!

Másrészt: 

KIRÁNDULNI AKARUNK! 

eme vágy hamarosan teljesülni fog, szerdán ugyanis én célba veszem Hamiltont (északi sziget!!!)  életem első konduktor meeting-je céljából, júhúú, vélhetőleg nem fog az eső szakadni 5 napig és talán bejegyzésre méltó képekkel is szolgálhatok majd :) 

Füles pedig "itthon" fog garázdálkodni valamit, az ő terveiről még előre nem szólhatok, mert még kiforratlanok, másrészt majd ő beszámol róluk utólag :) 

Gyorsan ide is biggyesztem akkor a címben szereplő képeket, teljesen menőtlenül nem Instagram-mal készültek, röstellem.

Az elmúlt 7 nap a Nokiám szemével:

Öcsi kiskori kedvenc meséje Pötty-ről, a kiskutyáról. Itt is sztár-eb :) 

Bárányok égen-földön

a kedvenc épületem a városban, majd lesz egy szép nappali kép is valamikor már.. 

a fő körforgalom

a tökélyre fejlesztett hortobágyi-húsosom

:D

bebáboZSÓdtam

Füli teszteli a hálózsákom.. elhernyózgat benne :D

baglyos, mentazöldes új pizsi

vacsora (ananász-kivigyümölcs-alma)

Ilyen, ha a főnöknek jó kedve van

délutánodik a centeren kívül

séfbácsi

Füles Úr már a vízbe is ezt teszi, túl magas az ingerküszöbe :)) 

Egyébként rém örvendetes híreink közé tartozik még, hogy péntek este beszorult a konyhában az egyetlen tolóajtó.. 

természetesen ez rejti az összes: konzervet, fűszert, lisztet, cukrot, zöldséget, csokit (!!!!!), konyharuhát, dobozt, ezt-azt. Mindezt úgy, hogy eltökélt szándékom volt szombaton főzni-sütni. 

Az ajtó annyira volt kiműthető, hogy a karom befért... és befért a felmosónyél meg a telefonom fényképezőgépre kapcsolva, működő vakuval... bal kézzel befényképeztem-világítottam, jobb kézzel pecáztam a bottal és a maradék neuronjaimmal sűrűn imádkoztam, hogy nehogy egy üveget verjek le.. Mert hogy a taktika azon alapult, hogy "megtalál-megpiszkál-lever-előrekotor-kipasszíroz-húz a szekrényből". Szerencsére zseniális telefonos manőveremnek köszönhetően nem sikerült egy üveget sem levernem így megúsztuk a hétvégét a szekrényben pálló-romló-folydogáló kulimászok nélkül. 

MIIICCCCSODDA KALAND. Szombaton gyorsan bejelentettük a lakásbérbeadócégnél hogy mi a helyzet és küldjenek valakit, mert éhen halunk és különben sem a mi hibánk az egész (Apa, igazad van: a mozgó alkatrészes kütyükkel mindiiig csak a baj van, tutira elromlanak....) 

Szóóóval nem fokozom tovább az izgalmakat, kijött LandLord bácsi személyesen önmagával és személyes barátjával valamint egy laposfejű csavarhúzóval szemrevételezni a Zűrt, és kb 1 perc matatás után teljesen kinyitották a szekrényt. Persze az aggodalmas szemöldökökből és feszülten rángó harcsabajszokból azonnal tudtam, hogy nem tudják most megcsinálni, de legalább kinyílt! LandLord Úr mondta, hogy legyekszíves szóban a két tanú (Füles és barát úr) jelenlétében hozzájárulni, hogy holnap a szakikkal behatoljon az objektumunkba és megrenoválja a szekrényt. Magától értetődőten hajbókoltam és iziben teljesmértékű hozzájárulásom adtam, és még gyorsan aggodalmasan meg is kérdeztem, hogy ugyan mennyibe fog kerülni nekünk a szerelés, mire a drága LandLord azt mondta, hogy hát ezt ő fizeti, mert. (Az okát nem értettem, fránya bajusz.)

Ráadásként eldiskuráltunk róla, hogy az előttünk itt lakó ázsiai horror-színésznők (tudjátok, földig érő szögegyenes vastagszálú fekete hajúak durva kopaszodási hajlammal) eldugaszolták a zuhanyzónk lefolyóját és szeretnénk elhárítani a hibát, mire bácsi marokra kapta a csavarhúzót, kikapta a lefolyót...

.. és meglóbálta felém a szűrőt, magabiztosan kijelentvén, hogy az arról csöpögő-lógó átok-wuki-szőrzet bizony tényleg nem tőlünk származik (értelemszerűen a mi rövid hajunk miatt egész logikus következtetést vont le), engem meg kerülgetett a blackout, biztos előző életemben valami parókakészítő voltam aki megcsömörlött hivatásától, mert a kihullott (főleg a vizes) hajtól viszolygok-undorodom-blöe. 

Ja, kifele menet még arra is rákérdeztem, nem kéne-e professzionálisan takaríttatni a légkondit heatpump-ot, merthogy nem szeretnék légiósbetegséget (se) kapni, de a bácsi mondta, hogy itt az 12 havonta egyszer jár és a mi házunk még nem "működik" 12 hónapja. BAMM. tippeltük, hogy új, de ennyire? 

Ilyen hatékony volt ez a hétfő, klassz, mi?

Zsírúj, Zsírjó, Zsír. 

Itt a városban nem kapni zsírt bödönben. Se libát, se kacsát, se sertést, se gépet. Hogy fogok így karajt sütni Anya-módra?!? sehogy. 

Igazán röstellem ezt a stilisztikailag és intellektuálisan minősíthetetlen mondathalmazt, de felfokozott idegállapotban vagyok, mert:

hiányzik AnyaApaTesókMamák (főleg így Anyák-napja környékén, jaj :(   )

megyek Hamiltonbaaaaa

és hiányzik Anya. Meg a törpiek.

Kívánságaim következnek:

kívánok sok puszit mindenkinek, 

egy xanaxot annak, aki idáig elolvasott, 

szép időt és jó termést 

biztonságos eget magamnak. 

bebáboZSÓ és FüleSÉF