{26.} óceánpartok - feb 6.

Tudom, hogy már 4 napja volt, de egyszerűen nem jutok nethez...

Több fénykép facebookon!!

Február 6. a Waitangi Day, amire még mindig nem google-ztam rá, hogy intelligensen mondhassam el és történelemhűen, hogy mi is ez, de azthiszem ezen a napon "ünneplik", hogy Anglia és a maorik aláírták azt a szerződést, hogy nem veszik el az angolok az őslakók földjeit meg ilyeneket.. vagy valami ilyesmi. :D Füles a szakértő történelmi ügyekben, bocs :S

Na ezen a szép ködös reggelen jól kocsiba ugrottunk és mivel cápa-pecázás és kagylászás volt a terv, lezúztunk a Wetlands nevű cápalelő környékre. Hatalmas volt a köd, és nagyon szép volt, ahogy átszűrődött rajta a napfény :)

Majdnem felsikoltottam amikor megláttam, hogy apró kavicsos a part.. aki ismer régóta tudja, hogy napokat tudok elszöszölni egy zsák sóderban szép kavics után kutatva... És nem feledkezhetek meg arról sem, hogy rengeteg kagyló és mindenféle kisodródott tengeri növény is volt.

Sajnos nem sikerült cápát fogniuk a fiúknak..

De legalább találtam egy gigantikus csigaházat és egy marék nagyon puhára csiszolt lapos követ. Itt meg sem próbáltam a víz közelébe menni, mert Juciék szerint nagyon veszélyes itt a víz, ha elkap azonnal kimossa a homokos talajt alólam és egyszerűen nem lehet kikeveredni belőle. 

Kocsiba pattantunk és elgurultunk Waipapa Point-hoz világítótornyot és fókát nézni. Persze mondanom sem kell, hogy itt is köd volt :D és csupán egy azaz 1 db fóka - az is szörnyen lusta és nem csinált semmit, csak szórta magára a homokot. Egyébként azt mondták, 10 m-nél nem lehet hozzájuk közelebb menni, és ha felkelne netán és nekünk indulna, jobb, ha nem szorulunk közé és a tenger közé... :D Én azért örülök, hogy nem volt fittipaldi kedvében..

életem első -látott-világító tornya! :D

Kezdett kisütni a nap, úgyhogy újra kocsira szálltunk és a következő célunkat, a különleges kagylólelő partot kerestük fel :) Sajnos nem nevezhetem nevén, egyrészt a turistakönyvekben sem szerepel, másrészt gyanítom, hogy magánterületen van :D Annyit elárulok, hogy Slope Point környékén volt (Slope Point a földrajzilag legdélebbi része az országnak, nem Bluff, az csak a legdélebbi város vagy mi). Nagynehezen lekeveredtünk a partra, leküzdve az enyhe tehénfóbiákat (néha rémisztően tudnak bámulni rezzenéstelen szemekkel, ráadásul tömegesen) és részemről a rettegést, hogy fennakadunk egy térerőtlen helyen a világ legpuhább homokjában.. 

Noo de a lényeg: lekúsztunk a partra, és először nem néztem lefelé a homokba (ami aranysárga volt és nagyon finomszemű) hanem fent akadt a szemem a szögegyenes sziklafalon. Biztos nagyon gyerekes dolog, de mióta itt vagyok, egyszerűen nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy milyen hatalmas ereje van a természetnek, és hogy milyen kis szöszök vagyunk.. Mindenkinek éreznie kéne ezt az érzést, lehet, hogy jobb világban élnénk..

...végülis a gyűjtögető énem felülkerekedett és elkezdtem a földet nézni, először nem tudtam, mit kell keresnem, aztán megláttam az első kettőt..aztán az összes többit. Még jó, hogy hatalmas szatyorral mentem, mert akkora kagylókat találtam, mint a péklapát-tenyerem. Gyönyörűek!

Ja és tíz perccel később felfedeztünk egy magányosan heverésző böszme fókát, szerencsére ez sem volt túl aktív, szórta magára a homokot, és tespedt. 

Itt már levettem a cipőm és a zokniból kiszórtam a homokot, feltűrtem a nadrágom, és rohangáltam-tapicskoltam, mint egy ovis. :) A homok meleg volt, a déli szél nem túl erős, de hűvös, és naptej-illatunk volt, amitől az egésznek olyan hangulata lett, mint a horvátországi nyaralásoknak :) 

Füli átmászott a sirályok szikláihoz, fél perc múlva hatalmas hisztérikus zajongásba kezdtek, én aggódtam nehogy megtámadják, vagy letojják (:D) amiért a fészküket fenyegetve érzik, de persze semmi sem történt.

Megrakodva a kincsekkel (a kocsiba ülve már fogalmam sem volt minek szedtem ennyit..... :D mohóság.) megint kocsiba szálltunk és megnéztük Curio Bay-t, ami a nagy szél és a -szerintem-nem túl meleg ellenére teli volt strandolókkal, szörfözőkkel! A kitett táblák szerint a delfinek is előszeretettel látogatják a helyet, én egyet sem láttam :( Felültünk viszont a hegy(sziklafal) tetején lévő partra, és néztük az óceánt, láttunk egy repesztő halászhajót sirálykísérettel, meg ilyen uncsi dolgokat.. :D

Curio Bay "strand"

Nem örültünk, hogy nem volt cápa-kapás reggel, és az idő is jobb lett, úgyhogy még hazafelé visszamentünk egy-másfél órára a Wetlands-es partra ahol reggel voltunk, hátha most harapnak a cápák. Végre láttam rendesen a partot :) Ott feküdtünk, napoztunk és beszélgettünk, a fiúk lesték a pecát, egyszer csak Füli felkiáltott, hogy DELFINEEEEEEK! 

Egy hullámban meglátta őket :)) Próbáltuk követni amerre mentek, és egyszer csak a hullámokból kiemelkedett a hátuk, úgyhogy én is láttam a delfinpárt :)) Hát hihetetlen élmény akkor is, ha nem kiugrottak, mégis OTT VOLTAK, igazi delfinek! :D Én speciel nem mernék úszkálni velük, csak távolról tisztelem őket.. szóval: suhúú! 

..cápát viszont megint nem sikerült fogni :D Nem baj, nagyon kiszívott a nap minket, Füli nyakát picit megpirította (nem jól kente be) meg a vádliját, pedig mondtam, hogy kenje be.. :P 

Ja, és nem mondtam: van itt egy kis piszok alattomos lény/légy, olyan mint egy muslica, méretre is, és akkorát csíp, mint 5 bögöly! :D engem az egyik ujjpercemen próbált megmarni, szerintem időben elhessegettem és csak felet harapott rajtam. Fülinek a combját csípte meg. Mindenki riogatott, hogy nagyon fog viszketni hetekig, de vagy mázlisak vagyunk, vagy nem tudom, de egyikünk sem vakarózik :) 

Na gyorsan ennyi volt, ha érdekel titeket valamelyik hely, googlizzátok be mert még mindig nem tudok olyan élvezhető minőségű képeket csinálni, mint a profik :P 

FB-ra teszek képeket, stay tuned! :)

Puszilunk mindenkit, bár itt lehetnétek velünk..! ♥

FüliZsó