{28.} egy hónapja..!

Már 32 napja itt vagyooook!

.. nem érzem annyinak, sőt, igazándiból olyan 1 hétnek SE. 

Nagyon szeretek itt lenni, szeretem a várost is! 

alig vannak magas épületek, ettől az egész olyan szellősnek tűnik minden.. a város nem bazinagy, mégis kényelmesen elterül és kell 10-15 perc míg egyik végéből a másikba autózunk (50-nel, szigorúan). És a legnagyobb dugó is elég jól halad.

Még mindig nagyon szeretjük a szagokat, néha olyan erős a friss tengerillat, hogy beleszédülök, az égen mindig elképesztő felhők vannak, lehet, hogy ez az óceán miatt van, de nincs olyan, hogy kinézek és azt mondom: uncsi vagy, haver!

És hihetetlen jópofa madarak vannak, legszívesebben órákig hallgatnám őket, annyira mások, mint Otthon (persze van rigó meg veréb is). 

Füles nagyon boldog itt az első lakásunkban (albérlet ugyan, de csak ketten vagyunk benne és a mi motyóink töltik meg)! Azt mondja nem tud betelni a látvánnyal.. kinéz az ablakon és hatalmas fákat lát mindenfelé. És a fák tényleg óriásiak, nem csak a parkokban, de ott főleg. Szerencsére itt is van egy kis park mellettünk, bár nem a Queens, de legalább zöld ez is. 

Tegnap este nem voltak felhők az égen, kiálltunk pizsiben, mezítláb a teraszra (sosem csináltam még ilyet februárban :D ) és megnéztük a csillagokat.. Füli nem ismerte fel az Oriont (pedig ő nagy csillagász), mert nem úgy néz ki mint otthon, hanem fejjel lefelé van :D Én persze nem értek hozzájuk.. 

Hihetetlen ereje van a Napnak. Tudom, hogy ha reggel felkelek, trikó, hosszúujjú fölső és valami meleg pulcsi kell, mert megfagynék, van, hogy abban az 5 percben, amit Jucira várok, vacogok... de délre ha süt a  Nap annyira jó idő lesz, hogy rövidnadrág után áhítozom. A tűző napon általában nem lehet megmaradni, egyszerűen nem esik jól, döbbenetes, félelmetes érzés.

Meg persze az is visszatart a napon való ácsingózástól, hogy nem akarok úgy kinézni, mint a helyiek. A gyerekek gyönyörű barackpofik, isteni csokibarnára barnulva, a felnőttek meg 20 évvel öregebbnek néznek ki a valós koruknál, olyan csúnya a bőrük. Főleg a nyakuk hátul, meg a mellkasuk és arcuk és karjuk (ami kilóg, mondjuk így is írhattam volna.) 

Pedig bizony mondom néktek, néha nagyon szeretnék kifeküdni napozni és legszívesebben kirándulnék napokig, olyan idő van.. hétköznap. :D Hétvégére esőt mondanak, de ha nem lesz igazuk, akkor elmegyünk felfedezni valami helyet :) 

Kezdünk hozzászokni a kajákhoz, van kedvencünk, van konyhai beosztás (én a csirkét pucolom, Füli mosogat, én csinálom a desszertet, Füli a sütőt kormányozza), meg ilyen apróságok. 

Biztos bolondnak tart mindenki, mert még így is, hogy a Paradicsomban vagyok, elégedetlenkedem.. nincs normális virsli csak ezek a hülye szoszidzsok (sausage) amiben ötféle hús van (csirke, malac, marha, bárány, meg mittomén még) és megsütni se lehet normálisan őket.. nincs túró, nincs gulyáskrém és egy rakás dolog, ami annyira az életem alapvető részei voltak, hogy csak most érzem mennyire hiányoznak, hogy nincsenek. Persze ez mind pótolható, max nem eszek virslit, gulyáskrém nélkül főzhet az ember és csinálhat túrót is.. de milyen király lenne, ha Magyaro. lenne olyan hely, mint Új-Zé? 

Nincs honvágyam egyébként.. nem hiányzik a város, nem hiányoznak az utak, a helyek.. az embereket hiányolom. Ha lerongyolok az emeletről, nincsenek itt a tesóim, szüleim. A szomszédokat nem ismerem, nem hogy átugrani nem tudok hozzájuk egy kis sütés-leckére. Hiányoznak a mpannik, hiányzik a balatoni nyaralásunk, Horvátország a családdal, a síelés és a Kapac., még a hajlotthátú öreg néni is hiányzik a faluból. 

Minden egyes kis szeretet-sejtemmel a legjobbakat kívánom azoknak, akik Otthon vannak és fontosak nekem.. akiknek boldognak és nyugodtnak kéne lenniük az életük felől.. azt kívánom, bár itt lennétek és éreznétek azt, amit én, hogy élhetnétek így is, mert így is lehet.. Bár egyszerűbb és békésebb lehetne az élet mindannyiótoknak.. 

Minden másfeledik gondolatom körülöttetek jár, remélem érzitek. Vigyázzatok magatokra, 11 hónap és jövök látogatóba! :)