{19.} tapasztalok

Próbáltam "bezárkózni", míg Füles ideér, hogy mindent ketten találjunk meg, ismerjünk meg, de az ember itt nem képes vakon járni. 

motelból, reggel 10

Juciéknál, du 3-kor

J, este 6

Sajnos azt vettem észre, hogy az orrom túl gyorsan hozzászokott az itteni szagokhoz. :( 

Már nem érzem a mellbevágó tengerszagot, vagy az eső illata sem olyan intenzív már. Tökéletesen emlékszem, mit éreztem az első napon, amikor megérkeztem, és a második napon, amikor kiléptem a lakásból. Kár, hogy már nem érzem :(

Rengeteg volt az új illat, és mióta itt vagyok, észrevettem, hogy általában az orromon veszek levegőt (erről Bp-en például teljesen leszoktam, ha belegondolok ÁLTALÁBAN leszoktam az orromon való légzésről, úgy éreztem, nem jut elég értékes oxigén a tüdőmbe). Szóval itt mindig az orrom használom: megszoktam a jó és friss levegő illatot, ismerős a motel illata, messziről felismerem a főnök illatát, és persze Juciék otthonának illatát is. :) 

Megszoktam a másik oldalon való közlekedést, magától értetődő, hogy az út melyik felére kell kanyarodnia a kocsinak, melyik oldalon szállok a kocsiba (mióta itt vagyok kb. összesen 3-szor próbáltam az autó jobb oldalára szállni, és egyik sem az első napon történt), és sosem tévesztem el, hogy az útkereszteződésben először jobbra nézzek. Olyan, mintha ezt ismertem volna egész életemben, ma hajnalban félálomban például erősen gondolkodtam rajta, hogy Otthon melyik oldalról előzünk és egyáltalán erőlködnöm kellett, hogy visszaidézzem, milyen látvány Otthon az anyósülésről kinézni. :D Fura.

Így legalább nem lesz gond a vezetéssel, amint meglesz a lakás ahol lakni fogunk, és belerázódom a munkába, azonnal elkezdem a jogsit, nagyon várom!

Látom a gyönyörű házakat, amiknek ugyan papírvékony a fala, egy réteges üveg az ablakuk és MINDENHOL padlószőnyeg van (amit nem szeretek, szerintem nem lehet rendesen tisztán tartani) és alig látni olyan házat, amelyik emeletes. 

És minden háznál van autó. Több is. És rengeteg virág! Még a leander is megnő itt, vannak pálmafák, pedig nincs annyira meleg.

Az utcák elképesztően tiszták, az aszfalt nem kátyús, a fű mindenhol nyírva van, nem látok derékig érő gazt. 

Ingyen van a víz (és finom a csapvíz). Nem kell vízszámlát fizetni. A legtöbb házban nincs gáz sem bevezetve, merthogy villannyal megy a főzőlap, villanyboiler melegíti a vizet, és kb. minden árammal megy, ami ugyan nem olcsó, de nincs víz- és gázszámla! Azért ez eléggé tetszik.

Nagyon jók a rádiók és a TV One-on nagyon sok jó műsor van :) És rengeteg oktató jellegű reklám. 

Muszáj boltba járnom, ha enni akarok valamit, úgyhogy ismerkedem a kínálattal ott is. Már van kedvenc gyümölcslém, kedvenc kenyerem, joghurtom, kedvenc esti nasim, kedvenc csipszem (nagyon fontos, tuuudoom. :P ). Megszaglászok minden gyümölcsöt (a sárgabarack otthon jobb illatú és lédúsabb), a sárgarépa mennyei édes (múltkor megettem két répát csak úgy) és nagyjából tudom már mihez viszonyítani az árakat. Éééés van Cadbury!!

Nagyon sok az akció, folyamatosan le van értékelve valami, úgyhogy érdemes várni két-három hetet, mielőtt megveszünk valamit. Ha megvesz az ember valamit, és romlott/sérült/nem tetszik, problémázás nélkül AZONNAL kicserélheti, vagy visszakérheti az árát a terméknek. Mindenféle termékre ez vonatkozik. És szinte minden áruháznak vagy boltnak van saját törzsvásárló-kupongyűjtő-bónuszkártyája, úgyhgoy egy-egy vásárlás alkalmával az ember átlag 3 kártyát mutat be. 

Aztán itt az egész munka-téma is. A héten minden nap voltunk a centerben. Pakoltunk és beszéltünk, és beszéltünk és pakoltunk, válogattunk, cipeltünk, nevettünk, rendszereztünk. Most képeket rendszerezünk és videókat konvertálunk a szülőknek. Holnap kitakarítjuk az egész centert alaposan (iroda és konyha már kész). Hétfőn pedig az első 3 foglalkozásom megtartom! :) Nagyon várom, igaz, hogy egyénizni fogok velük, de EZ AZ ELSŐ i g a z i  MUNKÁM! Átvettük a dokumentációt, alig várom, hogy csinálhassam. :) 

Van valami, amivel azonban nagyon nem vagyok kibékülve: az emberek itt nem túl környezet-tudatosak. Na nem mintha én valami nagy környezetvédő, meg zöld csaj lennék, de otthon hozzászoktam, hogy üveg-papír-konzerv-stb. külön konténerbe megy, hogy a gyorséttermek papírzacskót adnak, és hogy a legtöbb boltban magától értetődően már nem adnak nejlonszatyrot. Itt a boltokban kérdés nélkül szórják a nejlonzacskót, 10 termékre adnak kb 8-at ( és szemmel láthatóan nem repesnek, ha meglobogtatom a vászonszatyrom, hogy én ebbe pakolok, köszi). És egy db szendvicsért képesek nejlonzacskót adni a gyorsétteremben. 

A szelektív gyűjtés kimerül abban, hogy van a sima kuka, amit otthon kiteszünk a ház elé, és itt háztartásonként kettő van: egy sárga és egy piros tetejű. Az egyikbe kell tenni mindent, ami újrahasznosítható (fémfapapírüvegműanyag), a másikba pedig ami nem újrahasznosításra megy. Ha egy picit kinyílik a kuka teteje, akkor egyszerűen nem viszik el. És nem használnak nagy kukazsákot (Otthon a faluban csak kukazsákban tehettük a kukába a motyót, tudom, hogy Pesten speciel a nagy lakóházakban erre tojtak, de sok helyen kell a kukazsák).  

És pazarolnak... sokat. A főnök speciel annyi papírt nyomtat ki egy-egy alkalommal, amennyit én a suli négy éve alatt nem nyomtattam. Hobbiszinten csinálja, mindenből csillió oldal, és mindent egy oldalra nyomtat, a két oldalas az nem jellemző. Az emberek nagy részének valószínűleg fogalma sincs, milyen csuda helyen élnek.. Én meg, aki a szürke-büdi-zsúfolt városhoz szoktam, nézem ezt az ámokfutást, és el vagyok képedve, és dühös vagyok. Dühít, hogy harcolni kell a szatyrok ellen, hogy a főnök felhalmoz több kiló felesleges papírt, ahelyett, hogy neten átküldené a dolgokat, dühít, hogy hat helyen (mindegyik papír alapú) kell regisztrálni a foglalkozáson megjelent gyerekeket és dühít, hogy nincs több kuka, hogy az ember rendesen szelektálhasson. 

Nem szép dolog dühöngni, és fizikailag nem is teszem, csak megszokásból :D Nem vagyok stresszes, a napok úgy úsznak tova, hogy egy másodpercig nem emelkedik meg a pulzusom, hihetetlen. Biztos az is az oka, hogy még nincs lakás-autó-egyéb ami miatt aggódnom kell, de ez most nagyon jót tesz nekem. (négy nap múlva már azon izgulhatok hogy Fülinek mindig legyen mit ennie :D ) És tök sokat fogytam amúgy, biztos azért, mert nem nassolok egész nap, csak 3-szor étkezem naponta, és akkor is normális és egészséges ételt eszek (eltekintve az este 10órakor kötelező joghurt-őszibarack-müzli kombómtól, ez kell a filmezéshez :) )

Nagyon várom már, hogy elkezdhessük a kirándulásokat hétvégente Fülivel, mert mostmár látni szeretném a természetet is, és szeretnék szép képeket hozni, hogy izgalmasabbak legyenek a posztok. Nagyon várom, hogy legyen kis lakás, amibe néha vehetek egy-egy odapasszoló dolgot, nagyon várom, hogy legyen konyhakertem, és alig várom, hogy vezessek és a legjobban azt várom, hogy főzhessek. Gyanús, hogy előbb-utóbb tiszta háziasszony leszek, de tényleg, nincs annál jobb, mint azt mondani "Füli, szaladj ki a kertbe légyszi és hozz a salátába kis répát meg egy fej jégsalátát, ja, és ha van paradicsom, azt is párat..." Juci meg fog tanítani kertezni súhúú! Egyébként ma behozott nekem a kertjéből két szem epret. Hihetetlen :D 

Tiszta "izgalom" az élet, mi? Remélem nem fárasztó ez a hosszú elmélkedés, de ezt mind nem tudom elmondani sem skype-on, sem e-mailben senkinek, és szeretném, ha tudnátok, mikkel szembesülök mostanság. Szerintem érdekes.. :) 

Kérdezzetek nyugodtan! Sokat gondolok haza, jó lenne, ha itt lenne a Családom meg a barátaim körülöttem... de nincs honvágyam (a szó szoros értelmében). Jó ez a megváltozott tudatállapot, amit Új-Zéland okoz, mert nem sírok az Otthonom után, de azért várom, hogy hazalátogassak.. na mindegy. :) Vidámságra fel! 

Vigyázzatok magatokra, és ne pocsékoljátok a papírt! :D 

ölelések