{36.} Catlins II. (márc.17.)

Végre megint kirándultunk! :) 

Gigantikus szerencsénknek köszönhetően egész nap felhőtlen ég, tűző napsütés kísért bennünket.. addig, amíg vissza nem értünk este.. na de nem rohanok előre.. :) 

A Catlins-en rengeteg látnivaló van, úgy döntöttünk, megnézzük a Nugget Point világító tornyot, és az odaúton megállunk mindenhol, ahol valami érdekeset jelöl a térkép.. 

állomásaink (nagyításért katt a képre)

Szóval Invercargillból (térkép A pont) indultunk, szendviccsel, NZ beauty almával és a kedvenc autóstérképünkkel feltankolva nagyjából 10 óra magasságában. 

Emlékeztem, hogy Juci mesélt valamilyen vízesésről, ami szerinte nagyon jó hely, gondoltam miért ne kukkantanánk meg..? A térképen molyolva azt hittem, a Niagara Falls-ra gondol.. 

Nos Niagara Falls (térkép B pont) mellett úgy elsuhantunk, mint a szél.. nem nagyon van kitáblázva, úgyhogy visszaautóztunk a Niagara Falls Cafe-hoz, gondoltam megkérdezzük, merre menjünk. 

A kávézót magát elfelejtettem lefényképezni, de ez eddig az egyik legízlésesebben és legkirályabbul berendezett vendéglátóipari egység, amit láttam idekint.. És a pincérnővel társalogva kiderült, hogy litván (elég durva oroszos akcentusa volt, alig értettem.) Bedobtunk egy bambit (az első fél literes kiszerelésű kólát a szigeten itt ittuk..), meglocsoltuk magunkat naptejjel és az iránymutatást követve (a vörös tetős háznál jobbra) nekiindultunk vízesés-nézőbe.. A következő kép fogadott minket:

Ez alapján egy vicces kedvű fickó (vagy inkább ironikus, vagy méginkább ittas és ironikus) egyén nem átallotta Niagarának nevezni ezt a csöpp kis izét, amit még zúgónak sem nevezhetnénk, ugyanis.. nem zúg. Vicceskedni akarást félretéve - ezt elnézve megértem, mért vágott fura fejet a pincérnő, mikor a vízesés iránt érdeklődtem... Gyanítom, hogy nehezére esett elfojtani egy felröhögést..

lö vízesés.ke.kécske.

Persze mi értjük a "viccet", úgyhogy töretlen kedvvel, kíváncsisággal és lendülettel behuppantunk a kocsiba és száguldottunk tova a Catlins-en.

Visszatapadtak szemeim a térképre, és azonnal kiszúrtam McLean Falls-t (térkép C pont) ami szintén vízesésnek ígérkezett, közel is volt, útba is esett, célba vettük. 

Nem tudom elképzelni, hogy bizonyos utakon a terepjárón kívül más jármű is feljöjjön/lemenjen, és be kell lássam, itt a fizika törvényeit meghazudtolják a buszok, lakókocsik, böszme autók (mint a céges). Olyan busszal utazgatnak itt idősebb emberek csoportokban, mint amilyennel anno mi osztálykirándulni jártunk.. lomha, öreg, és (ezek szerint) hegyen-völgyön átmegy. 

A vízesést ugyanis olyan úton kellett megközelíteni, amit két oldalról legelők szegélyeztek, szörnyen meredekek voltak és még véletlenül sem betonozottak, úgyhogy féltettem is a céges autót keményen, mert ha lerokkan valahol, akkor 

1: se térerő 

2: Kevin/segítség/kétlábú lény se közel, se távol 

3: napszúrás, éhhalál, net-elvonás! 

.. persze végül egyben vissza is értünk, hisz a posztot már itthonról írom, de tényleg izgalmas volt. 

Szóval leparkoltuk a 3 km-es zötykölődő akadálypálya után a verdát és megkezdtük a 40percesnek írt (tor)túrát a vízeséshez. 

Megint esőerdőn mentünk keresztül, az egyik oldalon hömpölygött a víz, ami gyönyörű vöröses-barna színű volt, a levelek közt áttűzött a Nap, rikoltozott pár madár, és minden szembejövő turista szívből jövően mosolyogva ránk köszönt, és hogylétünk iránt érdeklődött. És itt minden egyes túrán/kiránduláson/bárhol ez van, jönnek a vadidegenek és köszöngetnek serényen. Imádnivaló.

Már azt hittem, hogy elértük a vízesést, amikor Füles megtalálta a még feljebb vezető utat.. Na ekkor érkeztünk meg A Vízeséshez. Párás volt, zajos, vizes (és félelmetes). 

Kigyönyörködtük magunkat, aztán visszasétáltunk, és már robogtunk is tovább. Út közben véletlenül szembejött (átment rajta az út) a Florence Hill (térkép D pont), amit kilátónak gondoltunk, de igazándiból csak egy autópihenő a sziget legszélén. Hihetetlen kilátás volt...! A part amire ráláttunk csupa homok, sehol egy ember, viszont út közben láttuk kitáblázva, hogy az egyik öblös résznél esküvőt tartanak :D jó helyszín, jó időzítés :) Sajnos odáig nem láttunk el.. 

Itt inkább videózni próbáltam, majd Füles ügyködik az anyagokkal és feltöltjük a youtube-ra előbb-utóbb őket.

Nem időztünk itt sem sokáig, világító tornyot akartunk látni végre :) Aztán végül megint megálltunk.. Kaka Point és Nugget Point nagyon közel van egymáshoz, a kettő között megálltunk az óceánparton tapicskolni a vízben. (ha valaki még mindig a Kaka Point-nál van leakadva: a Kaka itt egy papagáj fajtának a neve)

Nagyon nagyon nagyon sajnáltam, hogy nem rövidnadrágban jöttem ma... Egyre inkább érlelődik bennünk Fülivel a "csak strandolunk" nap gondolata.. Az a baj, hogy az erdőkben rendesen hűvös van (pulcsi is kell általában), a parton dögmeleg, és a hosszúnadrágot összefröcsköli a víz.. rövidnadrág, bikini, és uccu! Na majd hátha lesz még kánikula az ősszel (itt most kezdődik az ősz.)

világjáró cipőim

Na végül csak eljutunk Nugget Point-hoz :) (térkép E pont) Kissé tériszonyos volt a helyzet, viszont kihagyhatatlan.. Az van, hogy nem tudunk betelni a végtelen, gigantikus víztömeg látványával, színével, illatával..

felautózunk a hegytetőre, és még bő 10 percig gyalogolunk a világító toronyhoz... pühh 

mögöttünk a névadó "nugget"-tek

a kis fehér kacskaringós úton jöttünk

Na vannak helyek, ahova nem vinnék gyereket, és ez a kilátó pont ilyen. FÉÉÉLELMETEEES, de azért szuper hely :) 

Azért itt már elég fáradtak kezdtek lenni gyalogláshoz nem szokott lábaink. :( De még nem volt megállás (du. 3 óra volt még csak), kocsiba be, hegyről le, hegyre fel, ide-oda kanyargás.. 

ugyanis reggel fodrásznál járt Füli, ahol Zsuzsiék mondták, hogy ne hagyjuk ki a Cathedral Caves-t sem, gyorsan megnéztük a neten is, hogy hánykor érdemes menni.

A Cathedral Caves ugyanis a McLean Falls mellett van nagyon közel, de csak a nap bizonyos óráiban látogatható.. amikor apály van. A barlangokat a tenger mossa, és fel is tölti vízzel minden áldott nap; csak akkor lehet bemenni, amikor a víz visszahúzódik (az okos emberek a neten elérhetővé is teszik, mikor van ez a bizonyos időszak). Szóval pont ttttöökkkéletesen időzítettünk, kifizettük a 10 dollárt kettőnknek (ez az első fizetős látnivaló amit megnézünk) és lebattyogtunk az esőerdőn át. 

Az erdőből kiérve isteni finom homokos partra ér az ember, itt még kb. 3 percig kell sétálni és a sziklafalban megtalálja a két hatalmas barlangot. Igazándiból nem túl mélyek, de legalább nagyon magasak. 

A képek nem lettek tökéletesek, mert nagyon párás volt a levegő :( 

belülről

Fú, mire visszamásztunk az erdőn keresztül.. Enyhén kipurcantunk, és még volt előttunk vagy 2 óra autózás.. 7-re értünk haza, kb. 350 km-t autóztunk ma, megpirult az arcunk, lebarnult a karunk, és most újabb egy hétig hallani sem akarunk kirándulásról :D

Egyékbént találkoztunk ma vad motoros bandával, cabrios bandával és majdnem elütöttünk egy birkát! Kisebb szívbajt kaptam, mikor megláttam az út szélén a kergült marhát, aztán kiokumláltuk Fülivel, hogy leesett az út fölé hajoló szikláról és eltörte a lábát (merthogy sántított) és nem tud visszamenni. Végül nem dobtuk be a kocsi hátuljába, nem szeretjük a húsát.. bár legalább megnyírhattuk volna, elég nagy gyapja volt.. (itthon maradt az üzleti érzékünk.. :( )

Csupa kaland és szerpentin volt ez a mai nap, egyre jobban imádjuk és csodáljuk ezt a helyet, ilyen nem is létezik! Sajnálatos módon nem töltöm teli ezt a posztot sem a képekkel, a többit a fb-on megtaláljátok (kivéve az Ádámnak keresztelt barátocskámat, aki nem hajlandó fb-ozni..) 

Bocsi, hogy ilyen hosszúra nyúlt, nem volt szívem kétfelé venni a bejegyzést.. 

Nemsoká megint jelentkezem, mindenki vigyázzon magára :) 

Zsó