{29.} Riverton - február 19

Sziasztook!

Itt a beszámolónk az első közös új-zélandi kalandunkról :)

Reggel ébredés után szokás szerint Skypeoltunk, megreggeliztünk és összekészülődtünk. Rájöttünk, hogy nincs autós térképünk, és elfelejtettünk kölcsönkérni is (illetve kértük, csak ottfelejtettük) úgyhogy első utunk a Warehouse-ba vezetett, vettünk vizet (mert üvegünk sem volt) és találtunk egy GYÖNYÖRŰ és tökéletes térképet magunknak! :)

Nagyon jó minőségű papírból van (ez tán csak az én dilim) és szuper infók vannak benne: konkrétan jelöli, hogy hol voltak filmforgatási helyszínek, és hogy melyik helyszínt hol forgatták (Ered Ruin, Isengard, Anduin) a Gyűrűk Urából :D Fülivel már háromszor átnéztük, memorizáltuk, melyik van a legközelebb hozzánk, és feltett szándékunk megnézni mindet! 

Na de félre az örömködést, múlt héten a Catlinsre mentünk, úgyhogy az ellenkező irányban lévő  Riverton volt a mai célunk, ami 36 km a várostól (Invercargill), a céges verdát kaptuk kölcsön az útra. Nagyon gyorsan odaértünk, az idő pedig még mindig nem volt tökéletes, elég sok volt a felhő, de végül egész naposra fordult :) Riverton maga az egyik legrégebbi város Új-Zélandon, nagyon szép helyen fekszik és szemmel láthatóan elég jól élnek az ott lakók, mert gyönyörű házakat láttunk :) 

Először eltévesztettük az irányt, és nem a túraútvonalat találtuk meg, hanem tettünk egy jó nagy kört a parton (Taramea Bay-nél) és láttunk sok madarat is, az egyik szakasz (The Rocks) épp költőhely volt, úgyhogy ott le sem szabad menni a partra. De igazándiból nem bántuk, hogy nem a túrával kezdtük, mert gyönyörű helyen jártunk megint, és csomó madarat láttam, amit eddig még nem. 

A part után továbbgurultunk, és érdekes mód ezután egyből megtaláltuk a túrahelyet :D Két vonalat jártunk be, az egyik 20 perces volt, hegynek felfelé, és a végén a kilátóhoz jutottunk el :) A gyalogút amúgy az esőerdőben ment és konkrétan  s e n k i  nem volt rajtunk kívül az egész környéken, annyira para volt néha a gondolat is, úúú

Aztán a végén kijutottunk az erdőből, mert áttértünk a második útra, ami 2 órás sétát jósolt.. a dzsungelből a gyönyörű partra jutottunk, persze ott is egyedül voltunk, nagyon nagy hullámok voltak és félelmetes volt ez is.. Legalábbis nekem.. Füli nagyon élvezte az egészet :) Ja és az egész olyan sűrűn volt telirakva birkakakival, hogy rendes kihívást jelentett elkerülni őket. Persze  a szag is elég lett volna magában .. :D Na mindegy a lényeg, hogy rengeteg fölfelé mászás után visszaértünk az autóhoz, és jól befaltuk a reggel készített szendvicseket. Rádöbbentem, hogy 1. semennyi erőnlétem nincs, és 2. imádok autóval menni mindenhova! :D 

Az elején még nem nagyon vágytam a 2 órás útra, aztán közben sem nagyon vágytam rá, mert be voltam tojva, hogy elveszünk és valami történik és jajmilesz, aztán azért sem vágytam rá mert nagyon fájt a légcsövem.. de ha újra kéne kezdeni is bevállalnám, mert szuper helyen voltunk, ilyen erdőben nem sokszor jár az ember! 

Olyan madárhangokat hallottunk, hihetetlenek voltak, mintha papagájok vagy nagy egzotikus madarak prüttyögtek volna, persze nem tudjuk, milyen fajok pontosan, de óriási színes paradicsommadárnak képzelem őket :) valszeg valami kistestű szürke/barna/uncsi külsejű madárkák lehettek :D a természet vicces. 

Na a nagy kalandot megünnepeltük most egy jó kis vacsorával: csirkecombot sütöttem, krumplipürét csináltam és salátát, most meg alig tudunk mozdulni. :) És már tervezzük a következő utat :) 

Még több kép fb-on!